Fulladás

Abban az évben a nyár egészen szeptember közepéig tartott, amikor egy reggel hirtelen vagy tíz fokot esett a hőmérséklet. Juci kinyitotta a háló ablakát, hogy a reggeli hűvös kisöpörje a nyár emlékét is a szobából. Csendes volt a ház, a fiai folyton úton voltak, amióta kamionozni kezdtek, a mama a szobájában matatott. Kinyitotta a szekrényt, felvette a fekete szoknyáját, és elővette a szokásos fekete dzsörzéblúzt. A szeme megakadt egy másikon, a lila virágoson. Ezer éve nem volt rajta, a Pista mindig ügyet csinált belőle, amikor ezt viselte. Mi van, Lolobridzsidának képzeled magad? Egyszerűbb volt nem felvenni, jobb a békesség. Nézegette a blúzt, mindig is jól állt neki ez a szín, de biztos megszólják, ha máris leveszi a gyászruhát. Megsimogatta a blúz gallérját, selyemkeverék volt, a húgától kapta. Kivette a szekrényből és belebújt. Megbaszhatja mindenki, gondolta, aztán rögtön el is szégyellte magát. Egy asszony csak ne káromkodjon. Juci a tükörbe nézett, és hangosan is kimondta. Megbaszhatja mindenki.

Bezárta a házat és elindult, jól esett a hűvösben tekerni, a Camping végre megint az övé volt. Munkába járáshoz vette, csak a Pista nyolcast rakott a saját biciklijének a kerekébe, és einstandolta az övét, ő meg mehetett gyalog a presszóba dolgozni reggelente. Legalább lefogysz. A Pistának fontosabb volt gyorsan odaérni a kocsmába meg a Klárához. Oda kellett annyira sietni. Babárdon mindenki tudta, hogy a Pista két éve félrejár, de inkább elfordultak, amikor látták a Klárika házából kijönni, egymás között is legfeljebb diszkrét fejcsóválással jelezték, hogy tudjuk ám, mi megy itt, de hagyjuk. Szerették Jucit és a lagzis barackját, amit a falubálokra sütött, azt képzelték, nem is sejti a dolgot, minek szegényt felzaklatni, a férfiak már csak ilyenek. Pedig Juci az elejétől fogva tudta, mert a Klára kezdett elmaradozni reggelente a presszóból. Nem voltak ők barátnők soha, de korábban Klári mindig nála itta meg a munka előtti eszpresszóját.

Mire Pista elkezdett félrejárni, Juci már tulajdonképpen örült is neki: addig sincs otthon, amíg a Kláránál van. Odahaza úgyis már jóval előbb kivonta magát a forgalomból. A házat még együtt építették, az jó volt, a nagyobbikat, Zsoltit is akkor hozták össze, pedig a nap végére már alig bírtak mozogni a sok talicskázástól. Juci még mindenórásan is csempézett, hogy legalább nagyjából kész legyenek, mire jön a gyerek. Nem sokkal utána jött a második is, egyszerre ott volt három férfival, és mindegyik őt akarta: a simogatását, a meggyes pitéjét, a mellét. Beköltözött az anyósa segíteni, a Pista meg szépen, fokozatosan kikopott a napjaikból. Reggel már korán eltűnt, az állatokat persze rendre elfelejtette megetetni, a kertet is ellepte a gaz. Lassan az egész ház Jucira meg a mamára maradt, a fiúkat is hamar be kellett fogni. Nehogy már megerőltető legyen itthon mereszteni a seggedet, amíg én dolgozok! Mindig csak este került elő, természetesen berúgva. Amikor Juci elvállalta a presszóban a munkát, gondolta, legalább szemmel tartja, de a Pista fifikásan a távolabbi kocsmába kezdett járni, vagy simán csak átment az Illyés Jóskához “traktort szerelni”. Pont a Jóskához. Az a nyomorult húsz éve nem volt józan, a traktorja is kábé azóta áll szétszedve az udvarban.

Ahogy ezen mélázva bekanyarodott a kocsma elé, Juci látta, hogy a Jóska csotrogány biciklije most is ott árválkodik, ahol előző este hagyta – mintha csak az orra alá akarná dörgölni, hogy Jóska – Pistával ellentétben – nagyon is életben van. Juci letámasztotta mellé a Campinget, előkotorta a táskájából a kulcsot, és kinyitotta a presszót. Előző nap mindent rendben hagyott, de szokása volt reggel is ellenőrizni a dolgokat. Nem finnyáskodott, amikor annak idején kiderült, hogy a takarítás is a munkához tartozik. Az estéknek és reggeleknek otthon megvolt a rutinja: Pista megjön, csapkod, óbégat, csobogva mellépisál a vécének, talán össze is hányja, Juci beteszi a füldugót és magára húzza a paplant, hogy mire a férje szeszszagot árasztva bedől mellé az ágyba, már ne lásson, ne halljon, ne is létezzen. Aztán másnap reggel vécétakarítás. Az ő munkakörének ez már régesrég része volt.

Nem is számított másra pár héttel korábban sem, nem gondolta, hogy aznap este végül nem kerül elő a felmosó. Már tizenegy is volt, mire Pista megjött. Juci ébren volt, sosem tudott aludni, amíg a férje haza nem ért, nem számít, milyen állapotban. Hallotta, ahogy hátsó ajtóval matat, mert nem talál bele a zárba. Juci egy darabig várta, hogy bejöjjön, és elkezdődjön a rituálé, de csend lett, úgyhogy hátrament, hogy kinyissa az ajtót a férjének. Pista a szerszámos kamra előtt feküdt a hátán, és olyan hangosan horkolt, hogy kicsit arrébb az ólban a tyúkok zavarodottan kotkodácsolni kezdtek. Juci arra gondolt, talán be tudja vonszolni a házba, hogy a szomszédok ne lássák meg. Ha nem megy, legfeljebb felkelti a mamát, ketten már elbírnak vele. Feltűrte a fehér pamuthálóinge ujját (úgy nézel ki ebben a pongyolában mint öreganyám), hogy valahogy felnyalábolja a férfit, amikor Pista hirtelen öklendezni kezdett. Juci megtorpant, a férje szájából sárgás lé fröccsent. Stabil oldalfekvés, villant be Juci agyába ki tudja, honnan, de nem mozdult. Most meg mit állsz ott, mint fasz a lakodalomban? Juci lassan behátrált a házba, és becsukta az ajtót. Ahogy megfordult, látta, hogy a mama a szobája ajtajában állva leselkedik. Juci hangtalan, gyors léptekkel a hálószobába ment, közben egy pillanatra elkapta az anyósa tekintetét. Bebújt az ágyba, magára húzta a paplant, és bedugta a füldugót. Már nem hallotta, ahogy a mama szobájának ajtaja lassan becsukódik.

Másnap reggel sütött gyorsan egy mákos kevertet, miután felhívta az orvost és Szeghalmit, a körzeti megbízottat. Amikor odaértek, már csak hümmögtek, mindenki tudta, milyen a Pista, várható volt, hogy egyszer rábaszik, szegény Juci meg arra kel, hogy özvegy, csórikám. Ittak egy kávét, fogyasztottak hozzá süteményt, a Szeghalmi búcsúzóul tétován meglapogatta Juci vállát, részvétem az anyósának is. A mama a szobájában maradt.

Miután a presszóban mindent rendben talált, Juci lesimította magán a virágos blúzt, megfordította az ajtón a ZÁRVA táblát, és bekapcsolta a kávégépet. Szerette ezt a hangot, ahogy zúgva felfűt a gép, azt jelenti, hogy új nap kezdődik. Jöttek is sorban a első fecskék a reggeli kávékért és Unicumokért, Juci már tudta, ki az, aki egész délelőtt maradni fog és ki az, aki majd csak munka után tér vissza egy fröccsre. Épp az első hullám után mosogatta a felespoharakat, amikor megszólalt az ajtó feletti csengő, és Klári lépett be. A pár vendég csendben figyelte a pohara mögül, hogy most mi lesz, egy pillanatra még a játékgép is abbahagyta a zenélést. Szia Jucikám, egy presszót tejjel, légyszíves. Adom. Még mindig két cukor? Legyen három. Nagyon csinos a blúzod. Klári leült a pulthoz meginni a kávét, Juci folytatta a mosogatást, a játékgép pedig tovább prüntyögött.

---