Mámoros utazás
Csak bedugult ez a kurva hetes. Jenő az indulástól kezdve duzzogott. Minek kell nekünk a világ végére menni. Az orrán át fújtatott egyet. Jaj már, Jenő. Ránk fér egy kis kikapcsolódás, tíz éve nem utaztunk sehova. A férfi rágyújtott, Jutka vehemensen letekerte a Skoda ablakát, fantasztikus, most mindene büdös lesz. Dylan sosem szivarozna az autóban, helikopterrel menne Jessicáért, és azt mondaná, azonnal látni akartalak, Jessica! Jenő vadul indexelve megelőzött egy buszt. Tudod, hogy nem szeretem ilyen sok időre otthagyni a tyúkokat. Jutka a férje combjára tette a kezét. Nem lesz a tyúkoknak semmi bajuk, ha pár napig kicsit jól érezzük magunkat. Jenő fészkelődve nyomta el a cigijét és becsukta a hamutálat. Ne legyél olyan biztos, tudod, hogy a Tyutyu milyen érzékeny. Jutka elvette a kezét, belenyúlt a táskájába és végigsimította a Mámoros utazás borítóját, mintha Dylan mellkasát simogatná.
A hotelszobából a kilátás éppen olyan volt, mint amilyennek Jutka elképzelte: a horizont végtelennek tűnt, nem tagolták hegyek, csak a Balaton és valahol a túlparton, a távoli laposságban Siófok, ilyesmit láthatott Jessica is Dylan santa barbarai szállodájának lakosztályából. Jutka egyszerre úgy érezte, itt és most minden lehetséges. Sétáljunk egyet, nézzük meg a partot. Jenő morogva kapcsolgatta a tévét. Két órát vezettem, pihennem kell egy kicsit. Menjél csak, ha akarsz. A Duna TV-n egy baromfiudvart mutattak, mély férfihang magyarázott a kakasok magatartásáról.
Jutka már vagy fél órája kóválygott a szálloda folyosóin, amikor beismerte, hogy eltévedt, és nem találja a kijáratot. Mit keres ő itt egyedül? Együtt kellene andalogniuk a parton, a szellő borzolná a haját, Jenő kisimítaná az arcából és azt mondaná, gyönyörű vagy, mint amikor Dylan és Jessica a mólón sétálnak. Végre talált egy liftet, ami levitte a hallba. Útközben a derekát és a csípőjét szemrevételezte a tükörben. Amikor kiszállt, egy férfit látott, épp csak egy pillanatra, magas volt, fehér inget és sötét nadrágot viselt, gesztenyebarna haja hátrafésülve. Üzletember lehet, mint Dylan, talán övé a szálloda. A férfi eltűnt az étteremben, Jutka pedig már nem is akart lemenni a partra.
Mire Jenő felébredt a szunyókálásból, már vacsoraidő volt. Jutka kétségbeesetten állt a szekrény előtt, a legcsinosabb ruháit most slamposnak és falusiasnak látta. Végül a sötétkék virágost választotta, és bőségesen befújta magát a parfümmel, amivel máskor mindig spórolt. Jenő dödögve próbálta belepasszírozni magát az öltönynadrágjába, inge fájdalmasan feszült a pocakján. Miért ezeket pakoltad? Jutka ünnepélyes mozdulatokkal rúzsozta magát. Mert ez nem a babárdi Piros Hetes, itt illik valahogy kinézni.
Az étterembe érve Jutka azonnal nyújtogatni kezdte a nyakát, de sehol sem látta az üzletembert. Jenő egy tányérral a kezében toporgott a svédasztal előtt. Nem igaz, hogy nem lehet semmi normálisat enni. Kelletlenül elvett egy szelet húst. Képes vagy ezek közül a fantasztikus ételek közül sültcsirkét választani? Leültek az ablakhoz, Jutka a ráksalátáját eszegette, amikor egy pincér hozzájuk lépett. Inni mit parancsolnak? Felnézett a magas, gesztenyebarna hajú férfira és megszédült. Két pohár pezsgőt kérünk szépen. A pincér rámosolygott. Remek választás, hölgyem.
Jutka nem bírta levenni róla a szemét, oda se figyelve fejezte be a ráksalátáját, Jenő egész este csak dünnyögött. Sört akartam, minek kértél pezsgőt? Remélem, a Jóska bezárta a tyúkokat, fel kéne hívnom, biztos elfelejtette. A gatyánk is rámegy a benzinre, ha hazafelé is ekkora lesz a forgalom. Amikor befejezték a vacsorát, Jutka belekarolt. Gyere, igyunk még valamit a bárban. Jenő sípolva fújt egyet. Minek, az már nincsen benne a félpanzióban. Menjünk fel, nézem a tévét, te meg olvashatod azokat a femin baromságokat. Jutka arca megrándult. Utálta, amikor Jenő így nevezte a Harlequin füzeteket. Én szórakozni jöttem, és igenis inni fogok egy koktélt.
Egy sex on the beach a szép hölgynek. Dylan rázta a shakert a pultban, Jutka az ing alatt mozgó izmokat bámulta. Mennyire meg tudott őrülni az elején, amikor Jenő feszülő bicepsszel szerelte a Skodát! Mi történhetett azzal a férfival, aki ágyba hozta a kávét, aki sosem bírta megállni, hogy megcirógassa a melle hegyét, amikor este lefeküdt mellé és minden fagyizásnál emlékezett, hogy Jutka kedvence a málna? Ma már a házasssági évfordulójukat is rendre elfelejti, azt bezzeg pontosan tudja hogy Tyutyu melyik nap mennyit tojt. Dylan mosolyogva elétette a színjátszós italt, Jutka még sosem ivott ilyen finomat. Jó erősre kevertem, mademoiselle. Jutka lélegzete elállt, amikor Dylan rákacsintott. Ez így nem mehet tovább.
Még három koktélt fogyasztott el, az utolsóra Dylan hívta meg. Szédelegve próbálta megtalálni a szobájukat, fejében az este emlékei úgy zakatoltak körbe-körbe mint egy ringlispíl lovacskái, Dylan magabiztos mosolya, a viccei, a közös nevetés. Jutka rég nem érezte magát ennyire jól, és évek óta most először tudta, hogy mit akar: ezt az érzést akarja, nem Somogybabárdot, nem az egyforma napokat Jenővel, nem a rohadt tyúkokat. Talán meg kellene mérgeznie az egész állományt a picsába, vagy csak a Tyutyut legalább, vagy Jenőt, de valamit tennie kell. Amikor belépett a szobába, Jenő pizsamában tévézett. Jutka a képernyő elé állt, csípője kitakarta a csirkemellsonka reklámot. Azt hiszem, hatalmas hibát követtem el, Jenő. Jenő értetlenül nézett fel rá, arcára csíkokat festett a tévé fénye. És akkor Jutka vett egy nagy levegőt és az elegáns padlószőnyegre hányta a ráksalátát meg a négy színes koktélt. Aztán minden elsötétült.
Klórszagra ébredt, valaki a feje mellett matatott. Kórházi szobában volt, a férje egy szatyorban kotorászott. Eljöttünk? De még volt egy éjszakánk… Jenő jókedvűen nézett le rá. Hát azt itt töltöd. De holnap hazavihetlek, sima ételmérgezés. Mondtam, hogy ne egyél ilyen gyanús hülyeségeket. Látod? A csirke, az biztos választás. Jutka feljebb csúszott az ágyban. Te hoztál be? Jenő egy hálóból narancsokat pakolt ki az éjjeliszekrénybe. Miért, ki? A Dylan? Jutka elvörösödött. Ezt hajtogattad egész úton, hogy vigyelek Dylanhez. Hát, be kellett érned a siófoki sürgősségivel. Jenő a kedvenc szürke kockás ingét viselte, Jutka tudta, hogy itt-ott már foszlik az anyag a varrás mellett, rég kidobta volna, ha a férje engedi. Jenő elszántan pucolni kezdett egy narancsot, Jutka a munkától napbarnított alkarját nézte, aztán a nyugodt arcát, Jenő meg csak derűsen hámozott tovább a sápatag betegek és rohangáló ápolók között. Egyél. Azt mondta a nővérke, szabad, ha kívánod. Jutka a szájába vett egy gerezd narancsot és lassan szívogatta ki a levet. A kárba ment napra gondolt. Ha a másnapi vacsorához felvehette volna a bordó ruhát, az minden bizonnyal mindent megváltoztatott volna. Jenő megtörölte a kezét a nadrágjában és felállt. Megyek, mert megint beáll a hetes. Lehet valami a levegőben, mert a Tyutyu is fosik, rá kell néznem. Jutka lenyelte a savanyú narancsgerezdet és az ablak felé fordult. Köszönöm, hogy behoztál. Tyutyukának adj sok vizet, nehogy kiszáradjon. Jenő puszit nyomott Jutka homlokára, és alig érezhetően megcirógatta a melle hegyét. Majdnem elfelejtettem, olvasnivaló! A szatyrából az éjjeliszekrényre tette a rózsaszín füzeteket, aztán fütyörészve kiment az ajtón. Jutka sokáig nézett utána, aztán elvette a kupacból a Mámoros utazást, és hetvenharmadszor is elolvasta, az első betűtől az utolsóig.
